Szakmai és etikai szempontból egyelőre csak felemás megoldás született a köztévés retusálási-ügyben. Mong Attila írása.

Két közmédiás vezető bukott bele eddig a Lomnici-féle retusálási ügybe: tegnap felmentették Élő Gábort, az MTI Hírcentrum igazgatóját és az MTVA hír- és hírháttérműsoraiért felelős főszerkesztőjét, Papp Dánielt. Az ügynek ugyan még nincs vége, folytatják tiltakozó akciójukat az éhségsztrájkolók és további felelősségre vonást sürgetnek, de érdemes egy pillanatra megállni és tisztázni, mi is történt szakmai, etikai értelemben.

Az eset röviden: A Híradó tudósításából az aznapi felelős szerkesztő, a riporter és a vágó – feltételezhetően felsőbb utasításra – egy technikai megoldással eltüntették, pontosabban felismerhetetlenné tették az egyik riport szereplőjét, az interjúalany háta mögött beszélgető volt főbírót, Lomnici Zoltánt.

Hasonló esetek: A képek és videók átalakításának, manipulálásának egyrészt nagyon hosszú történelme van, másrészt a digitális korban könnyebbé vált a végrehajtása, és észrevétlenné tétele. A diktatúrákban – Sztálin óta tudjuk – mindennapos volt a jelennek és a múltnak ilyen manipulációval való átalakítása, de demokratikus társadalmakban is bőven előfordultak, előfordulnak ilyen kísérletek. Amerikában a legrégebbi feljegyzett eset az 1860-as évekből származik: Abraham Lincoln egyik portréján csak a feje volt az övé, a testet egy másik fényképről kölcsönözték. Az utóbbi években talán a legnagyobb visszhangot kiváltott fénykép-manipulációt a Reuters hírügynökség egyik szabadúszó fotósa követte el: a 2006-os libanoni-izraeli fegyveres konfliktus során, a Bejrútban készült fotóin fedezték fel, hogy megbuherálta őket.

Etikai és szakmai hiba: Etikai és szakmai értelemben ennél durvább hibát szinte elképzelni sem lehet. Nincs az az újságírói etikai kódex, amely ne írná elő az újságírók számára a pontosságot, a tisztességes (fair) tájékoztatást, és ebbe az alapszabályba a képek, videók átalakítása nyilvánvalóan nem fér bele. Ez a kevés „főbűn” egyike, amit újságíró csak elkövethet. Az ilyen esetek egyik tanulsága volt az, hogy a szakmai szervezetek az ilyen általános szabályokon túl explicit módon is tisztázták, hogy mit értenek a manipuláláson, hol húzódik a határ a photoshoppolás és a manipuláció között,  utóbbira pedig hangsúlyos tiltást vezettek be. Az amerikai sajtófotósok szervezete (National Press Photographers Association – NPPA) például az etikai kódexében ezt írja: „a fotós nem manipulálhatja olyan módon a képeket, …ami félrevezetheti a közönséget és megváltoztatja a (képek) alanyait….a képszerkesztésnek meg kell őriznie a kép tartalmának és kontextusának integritását”. Hasonló kitételeket, egyértelmű tiltást tartalmaznak egy fontos amerikai rádiós-tévés szakmai szervezet (RTDNA) irányelvei is, hozzátéve, hogy a videók szerkesztése során esetleg szükséges változtatásokról is egyértelműen, előre és teljes körűen tájékoztatni kell a publikumot. Ezen a linken néhány fontos tanáccsal is ellátják az érintetteket. Nem kétséges tehát, hogy a köztévés eset az egyik legsúlyosabb szakmai hiba, amit csak újságírók, szerkesztők elkövethetnek.

A hiba helyrehozatala: A különböző etikai kódexek és irányelvek abban is egységesek, hogy a hibát, ha megesett, minél előbb fel kell fedni, az érintettektől elnézést kell kérni és hibától függően, helyrehozni. Nem elég azonban a konkrét esetet helyrehozni, ki kell vizsgálni azt is, hogy miért nem működött a „rendszer”, hogyan eshetett meg, hogy mégis előfordult és milyen intézkedések szükségesek ahhoz, hogy legközelebb ne történhessen meg hasonló. A magyar példánál maradva tehát azzal a rendszerszintű probléma nem oldódott meg, hogy Lomnici Zoltánt meghívták egy „kárpótlás-interjúra” az MTV Este című műsorába, sőt még attól sem, hogy a műsorkészítők figyelmeztetést, két vezető pedig még ennél is súlyosabb szankciót kapott. Az ilyen rendszerszintű feltáró vizsgálatokat pedig nem azoknak kell lefolytatni, akik az ügyben érintettek voltak, hanem a szerkesztőségeken, menedzsmenten kívüli független, legtöbbször etikai és szakmai civil szervezetektől felkért szakértőknek. Különösen akkor, ha ilyen súlyos eset az adófizetői pénzből fenntartott közmédiánál történik.

A Lomnici-eset megoldása tehát egyelőre felemás. A felelősök feltárása sem teljes még (legalábbis a belső pletykák és az éhségsztrájkolók szerint), a rendszerszintű megoldásokról pedig még szó sem esett.