A Médiatanács az elmúlt időszakban több írásunkra is reagált. A figyelem megtisztelő, még akkor is, ha a vita nem vezet egyetértésre. Ebben a bejegyzésben kísérletet teszünk arra, hogy a meglehetősen bonyolult jogi helyzet ismertetésével cáfoljuk a hatóságnak a bírságolási gyakorlattal kapcsolatos érveit. Nagy Krisztina és Polyák Gábor írása.

Ha a Médiatanács nemcsak visszautasítja, hanem érdemben is reagál a tevékenységét érintő felvetésekre, akkor talán, ha csak kis mértékben és szűk körben is, de javulhat a magyarországi nyilvánosság állapota. A médiatörvény.hu oldalon – amit egyébként „a magyar sajtószabadság és az európai hagyományokban gyökerező médiaszabályozás elkötelezett támogatói” hoztak létre, akikről az oldal alján kiderül, hogy ők maguk a Médiatanács – a névtelen szerző részletes magyarázatot ad az Összeesküvők című műsor kapcsán felmerült észrevételekre, köztük a Mérték Médiaelemző Műhely honlapján felvetett kérdésekre. Jogászok számára csemege, laikus érdeklődők számára informatív a reakció, és mindenképpen választ érdemel.

Félreértésre adott okot, hogy a döntés indoklásaként az hangzott el: „A Médiatanács a kiskorúak védelméről szóló törvényhelyek megsértését állapította meg, de ennek megsértését az új médiatörvény hatályba lépése óta még nem tapasztalta ennél a televíziónál.” A nyilatkozat azt a látszatot keltette, mintha a Médiatanács elfelejtette volna korábbi két határozatát. A mostani leírás ezt a félreértést hívatott korrigálni. Az a jogi pontosság, ahogy az írás az „ismételt” jogsértés fogalmát levezeti, figyelemreméltó. Arra utal, hogy a jogértelmezésben a Médiatanács rigorózusan visszafogott kíván lenni. Az „ismételtség” esetében tehát nem általában a kiskorúak sérelmével kapcsolatban, hanem annak egyes bekezdései mentén kíván eljárni. Ez egy lehetséges, sőt a médiaszolgáltatók számára kedvező jogértelmezés.

A Médiatanács fenti értelmezése szerint a TV2 a kiskorúakat védő szabályok megsértése során nem valósított meg ismételt jogsértést. A TV2 korábbi jogsértése ugyanis arról szólt, hogy egy 18 éven aluliaknak nem ajánlott műsorszámot (és annak előzetesét) a törvényi időhatár előtt (22 óra) vetítette, míg az Összeesküvők esetében egy 16 éven aluliaknak nem ajánlott műsorszámot a törvényi időhatár előtt (21 óra) vetítette a műsorszolgáltató. Nem vitatva az értelmezés helyességét, felmerülhet a kérdés, vajon ugyanazon jogalapba és tárgykörbe, tartozik-e a 21 órás és a 22 órás szabály megsértése, és persze az is, hogy médiapolitikai szempontból milyen következményekkel jár ez az értelmezés.

Korábbi írásunkban ugyanakkor nem a törvény által megfogalmazott „ismételtség” alkalmazásáról szóltunk. Az ugyanis csak egy elem abban a sorban, amelyet a törvény felsorol akkor, amikor a jogkövetkezmény megállapításáról beszél. A törvény szerint a Médiatanács és a Hivatal a jogkövetkezményt a jogsértés súlyára, a jogsértés ismételtségére, folyamatosságára, időtartamára, a jogsértéssel elért vagyoni előnyre, valamint a jogsértéssel okozott érdeksérelemre, az érdeksérelmet szenvedett és veszélyeztetett személyek számára, illetve a jogsértéssel okozott kárra és a jogsértés piacra gyakorolt hatására, továbbá az egyedi ügyben értékelhető egyéb szempontokra tekintettel állapítja meg. Az RTL Klub/TV2 eset sokkal inkább egy másik szempontból érdemel figyelmet: mekkora a jogsértéssel okozott érdeksérelem, milyen a jogsértés piacra gyakorolt hatása.

Írásunk megjelenése után néhány nappal felkerült a Médiatanács honlapjára a határozat is. Most már elolvasható, milyen megfontolások alapján döntött a Médiatanács a kiszabott a bírság összegéről.

Az indokolásban a Médiatanács az ismételtség vizsgálatára helyezi a hangsúlyt, továbbá a „mérlegelési szempontok közül figyelembe vette a jogsértés súlyán túl az érdeksérelmet szenvedett és veszélyeztetett személyek számát, valamint a jogsértéssel elért vagyoni előnyt”. A Médiatanács a határozatban vizsgálta, hogy a veszélyeztetett korosztályból a mérések alapján hányan nézhették a műsort, illetve megállapítja, hogy „a műsorszám alacsonyabb korhatári-kategóriába sorolásával (…) nagyobb számú célközönséget ért el, így a nézettsége növelésével – bár nem számszerűsíthető, de kétségtelen – vagyoni előnyre tett szert.”

Elmaradt viszont a jogsértés piacra gyakorolt hatásának értékelése, ami az RTL Klubbal szemben kiszabott büntetések nagysága miatt fájóan hiányzik. A határozat egyáltalán nem értékeli a vizsgált műsort a „két nagy” piaci szereplő versenyének tükrében. Márpedig a tartalmak mentén zajló korábbi párharcok ismeretében ez az elem nyilvánvalóan meghatározó lehet a szankció visszatartó erejének mérlegelésénél.

Érvként fogalmazódik meg a Médiatanács válaszában, hogy az RTL Klubbal még a régi médiatörvény szerint kellett eljárni. Ezzel szemben tény, hogy az RTL Klubra a második és harmadik alkalommal kiszabott, összesen 150 milliós büntetést szintén az új törvény hatályba lépése után történt jogsértésekre alkalmazta a Médiatanács. Már akkor is az Mttv. szabályai alapján járt el, ugyanúgy, mint a TV2 esetében.

A két eset közötti különbség az, hogy a jogkövetkezmény megállapítása részben eltérő szabályokon alapult: az RTL Klubra a második alkalommal kiszabott magas összeg az RTL Klub műsorszolgáltatási szerződésében rögzített kötbér alkalmazásával állt elő, míg az Összeesküvők esetében nem a TV2 szerződését, hanem a törvényt vette elő a Médiatanács, és a plafonként kiszabható bírságösszeg százalékában határozta meg a büntetést (kétszer 50 millió Ft 1%-a).

Értelmezésünk szerint az RTL Klubbal szemben alkalmazott második, 88 milliós büntetést hibásan állapította meg a hatóság, mivel a szerződéses kötbért ebben az esetben már nem lehetett volna alkalmazni. A szerződés ugyanis a régi médiatörvény gyermekvédelmi szabályaihoz rendelte a kötbért. A hibát vélhetően észlelte a Médiatanács is – sőt a jogalkotó is, mert az Mttv. nyári módosításánál rendezte a régi szerződések és az új törvény ütközéseinek kezelését –, és az RTL Klubbal szemben alkalmazott harmadik nagy büntetés már a törvény, és nem a szerződés alapján került megállapításra.

Az RTL Klub esetében a kiszabható bírság maximumát állapította meg a hatóság. Mindjárt az első alkalommal, amikor a törvény alapján bírságolt.

A honlapon hozzáférhető adatok alapján egy 2011. december 14-i, az RTL Klubbal kötött hatósági szerződés megkötéséről szóló közleményben az szerepel, hogy a Médiatanács a közeljövőben a TV2-vel is megköti a hatósági szerződést. Októberben tehát még nem kötötték meg a hatósági szerződést, a TV2-nek is a régi szerződése élt. A két televízió jogi helyzete tehát a szankciók alkalmazásának időpontjában teljesen azonos volt. Azonos jogi helyzetben lévő szolgáltatókra azonos magatartás miatt azonos szankció jár. Minden más megoldás diszkriminatív.

A Médiatanács érvelésének fontos eleme, hogy „a törvény „tabula rasa”-t követel meg a hatóságtól az egyes médiaszolgáltatók jogsértéseinek megítélésében, az ismételtség vonatkozásában kizárva a korábbi Rttv. megsértésének figyelembevételét”. Ugyan olyan törvényhelyet, amely explicit formában „tabula rasa”-t írna elő, nem találtunk, de médiapolitikai szempontból jelentős ez a megfogalmazás. A Médiatanács tehát úgy döntött, hogy az új törvény hatálybalépésével, az új hatóság működésével egyfajta amnesztiát hirdet. Nem törli a korábban kiszabott szankciókat, de úgy tesz, mintha azok nem történtek volna meg. Nem volt Való Világ (egy, kettő, három, négy) csak Való Világ ötről hallottunk, nem volt Joshi Bharat és Mónika, nem volt az Igazság ára és persze még sorolhatnánk nem is mind a tizennégy, csupán az elmúlt néhány évet. A „tabula rasa” azonban az RTL Klub esetében nem működött tökéletesen.

„Mindenesetre figyelemreméltó, hogy miközben sokan kárhoztatják az Mttv.-t a magas bírságösszegek elvi lehetősége miatt, előkerülnek olyan vélemények, amelyek keveslik a hatóság által kiszabott bírságokat – annak ellenére is, hogy e gyakorlat a jogszabályból egyenesen következik.” Ezzel a mondattal zárja a Médiatanács döntését magyarázó írást a szerző, ami a kétségeket megfogalmazó felvetésekre reagálva frappáns is lehetne, ha nem lenne nyilvánvaló csúsztatás. Azt a látszatot kelti, hogy a kétségeket megfogalmazók – ez alkalommal megint – azt sem tudják, mit gondolnak, mit mondanak, írnak. Kolosi Péter az RTL képviseletében magasabb büntetéseket szeretne, az új szabályozást és annak gyakorlatát figyelemmel követők pedig csak a rosszat, a kritizálhatót keresik.

A „kárhoztatók” különfélék, eltérő értékeket, eltérő érdekeket jelenítenek meg, egy azonban közös bennük: átlátható, követhető, kiszámítható struktúrát igényelnek. Ezt az igényt legegyszerűbben úgy lehet kezelni, ha nem csepegtetett, inadekvát jogszabályi helyekre hivatkozó részindoklások látnak napvilágot, hanem a hatóság tevékenysége teljes egészében átláthatóvá válik, dokumentumaik, határozataik, indoklásaikkal együtt időben hozzáférhetőek lesznek. Illetve, ha mindezek alapján nemcsak a törvény betűinek részleteiről esik szó, hanem megismerhetővé válnak azok a médiapolitikai megfontolások is, amelyeket a Médiatanács érvényesíteni kíván. Nem garantálható, hogy ezt követően egyetértés lesz minden kérdésben, de legalább érdemben lehetne eszmét cserélni közös dolgainkról.