Csak helyesbítette az MTI az Ángyán József fideszes parlamenti képviselőről szóló hírt, de helyre nem hozta a hibát. Az adófizetői pénzből működő hírügynökségnek rendszerszerű intézkedéseket kellene tennie, hogy lemossa magáról a hírmanipulátorság vádját. Mong Attila írása.

Minden rendes újságírói etikai kódex első bekezdésében olvasható a szakma egyik legfontosabb szabálya. Ez nem atomfizika, szoktam mondani, nem olyan, mint egy atomerőmű, vagy egy kereskedelmi bank, nincsenek kötetekre rúgó jogszabályok (bár a 2010-es médiatörvény már kísérletet tesz erre), nem kellenek papírtengerként kígyózó belső szabályzatok, elég néhány jól irányzott mondat lelkiismeretes tájékoztatásról, elfogulatlanságról, méltányosságról. Ja, és pontosságról, ami minden ilyen kódex legelején ott virít. Ott van bizony az utóbbi időszak egyik leginkább bíztató kísérletének, a Főszerkesztők Fóruma nevű önszabályozó kezdeményezés által elfogadott kódex legelején is, ezt a dokumentumot persze az MTI vezetői, mint ahogyan egyik közszolgálati intézmény szerkesztői sem írták alá, mondván rájuk a közszolgálati kódex érvényes. Ami – nem meglepő módon – minden terjengőssége ellenére azért szintén nem mulasztja el az elején rögzíteni, hogy a szakma legfontosabb szabálya a pontosság. Sőt továbbmegy, azt is kijelenti, hogy:

„A közszolgálati médiaszolgáltatók vezetőinek feladata annak biztosítása, hogy a pártatlanság, hitelesség, tárgyilagosság, időszerűség, pontosság, sokszínűség, sokoldalúság mind a műsorrendben, mind a műsorfolyamban egyaránt érvényesüljön. ők felelősek azért is, hogy a műsorrend és a műsorfolyam egésze alkalmas legyen az állampolgárok megfelelő tájékoztatására, hogy számukra– a jogszabályok nyújtotta keretek között– is biztosítva legyen a véleményszabadság gyakorlásának lehetősége:”

Ángyán József fideszes parlamenti képviselőről az MTI egy olyan hírt jelentetett meg május elején, ami a legsúlyosabb kétségeket veti fel az adófizetői hírügynökség pártatlanságáról, tárgyilagosságáról, hitelességéről, hiszen az általuk közölt információ nem csupán pontatlan volt, hanem minden sorában, szinte minden betűjében, egyenként és összességében hazugság. Egy blogra hivatkozva, a szakma minimum követelményeit figyelmen kívül hagyva, ellenőrizetlenül, hazugságokat közöltek, ráadásul az Ángyán körüli politikai viharokat és az ügy előzményeit figyelembe véve erős a gyanú, hogy tudatos lejárató kampány eszközeivé váltak. Néhány újságírótársam ugyan szociologikus megértéssel mondta, „buta hibának”, egyszerű „hülyeségnek” minősítette az esetet, én viszont nem lennék ilyen megértő.

Egy demokráciában egy ilyen incidenst nem szabad jótékony megértéssel figyelni, mint ahogyan természetesen felnagyítani sem a jelentőségét, hiszen én sem gondolom ezzel együtt sem, hogy ránk köszöntött a rákosista diktatúra ideje, amikor az ilyen és ehhez hasonló esetek mindennaposak voltak. Helyén kellene kezelni, és azt talán kimondhatjuk, hogy az MTI által nyögvenyelősen kiadott helyesbítés ennek a követelménynek nem felel meg. Ahhoz ugyanis, hogy egy ilyen, minden sorában pontatlan, sőt tudatosan hamis hír bekerüljön a rendszerbe, több felelős beosztású embernek a döntésére volt szükség. Az pedig, hogy több, felelős beosztású ember meghozta, meghozhatta ezt a döntést, és nem volt senki, aki utolsó őrként ellenállt volna a nyilvánvaló hírhamisításnak, rendszerszerű problémákra mutat rá, mint ahogyan az is rendszerszerű probléma, hogy az esetet a minimális transzparencia nélkül kezelte az MTI. Semmit sem tudunk arról, hogy milyen vizsgálat volt, kiket vontak felelősségre, milyen tanulságait szűrték le az esetnek, mit tesznek annak érdekében, hogy rendszerszerű garanciái legyenek annak, hogy ilyen soha ne fordulhasson elő. Egy bankban milliárdos veszteség, belső ellenőrzés, esetleg PSZÁF vizsgálat, egy atomerőműben minősített esemény és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jelentése lett volna a következmény.

Az MTI vezetői egy átlátható eljárás végén valamiféle elszámolással tartoznak, az általuk elfogadott etikai kódex szerint is. A megjelentetett helyesbítés a pontatlanságokat kiigazítja, azt a kétséget viszont nem oszlatja el, hogy nincsenek intézményes garanciái a hírmanipulálás megakadályozásának.