A Jobbik határozati javaslata az internet semlegességéről egy fontos szakpolitikai kérdést érint. Vajon a párt politikája ezzel részben új irányt vesz és infokommunikációs szakkérdésekben kompetens pártként akar feltűnni a jövőben, vagy vezetőik valamiért úgy érzik, hogy valós veszély a kommunikáció és az adatforgalom bizalmas jellegének sérülése, illetve az adatforgalom befolyásolása? Urbán Ágnes írása.

A Jobbik határozati javaslatot nyújtott be az Országgyűlés elnökének az internet semlegességének biztosításáról. Indoklásukban kifejtik, hogy a későbbi törvényjavaslat elismerné az internetet, mint demokratikus hálózatot és tisztázná, hogy az internet-szolgáltatók milyen esetekben függeszthetik fel vagy korlátozhatják az internet elérést. A határozati javaslat ténye mindenképpen figyelemreméltó, hiszen eddig a Jobbik nem szólalt meg infokommunikációs szakpolitikai kérdésekben.

A Jobbik által internet semlegességként emlegetett jelenségre a szakirodalom a hálózatsemlegesség (net neutrality) kifejezést használja és az elmúlt években az infokommunikációs szabályozás egyik izgalmas kérdésévé vált. A jelenség az Egyesült Államokból indult, és sokak számára úgy is tűnhetett, hogy egy sajátos amerikai szabályozási problémáról van szó, de a hálózatsemlegesség ma már napirendben van Európában, a Bizottságban csakúgy, mint néhány tagország szabályozó hatóságánál.

Az egész vita onnan indult, hogy az internetes alkalmazások, tartalmak elképesztő mértékű fejlődését az infrastruktúra nem, vagy csak nehezen tudta követni. A növekvő adatforgalom kiszolgálása a hálózatok folyamatos fejlesztését igényli, a hálózatüzemeltetők azonban egyre kevésbé tudják finanszírozni a növekvő beruházás igényt. Az infrastruktúra üzemeltetői azt ismerték fel, hogy ők állandó beruházási kényszerben vannak, mégis a tartalomszolgáltatók az igazi haszonélvezői a folyamatos fejlődésnek, óriásvállalatok nőnek ki a semmiből annak köszönhetően, hogy egyre több és egyre jobb minőségű tartalmat kínálnak a fogyasztóknak.

A hálózatsemlegesség megsértéséről akkor beszélünk, ha az internetszolgáltató vagy a hálózatüzemeltető megkülönbözteti az hálózaton áthaladó adatcsomagokat (IP csomagokat), például azzal, hogy gyorsabb, jobb minőségű elérést biztosít egyes oldalaknak, más oldalakat pedig blokkol vagy legalábbis nehezíti az elérésüket. Ugyanígy sérti a hálózatsemlegességet, ha az infrastruktúra üzemeltetője pénzt kér a tartalomszolgáltatótól ahhoz, hogy továbbítsa a tartalmát. Ezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy egy hálózat üzemeltető bejelenti, hogy ezentúl például a YouTube videók csak akkor lesznek elérhetőek az előfizetőik számára, ha ezért a YouTube külön fizet.

A hálózatsemlegesség vita igazi fellángolása az USA-ban 2007-ben kezdődött, amikor a Comcast kábeltársaság korlátozni kezdte saját hálózatán a BitTorrent fájlcserélő alkalmazást. A Comcast logikája érthető volt, hiszen amellett, hogy a fájlcserélés komoly leterheltséget okozott a hálózaton, amellett sejthetően a cég bevételeit is csökkentette: a fogyasztók így nézhettek filmet, ahelyett, hogy drága filmcsatornákra vagy lekérhető szolgáltatásokra előfizettek volna. Később az USA-ban és Európában hasonló vád ért több mobilszolgáltatót is amiatt, hogy az VoIP szolgáltatások (pl. Skype) nehezen voltak elérhetők a mobilhálózaton keresztül: az ilyen alkalmazások használata nemcsak a hálózatot terhelte le, de bevétel kiesést is okozott a szolgáltatónak, hiszen az előfizetők nem felhívták egymást mint korábban, hanem a mobil hálózat kapacitását kihasználva egy szoftver segítségével ingyenesen beszéltek egymással.

Egyelőre nem világos, hogy mi a Jobbik célja a benyújtott határozati javaslattal. Az egyik magyarázat lehet, hogy a párt észre akarja magát vetetni olyan szakpolitikai vitákban is, amelyekben eddig semmilyen formában nem volt jelen és így egy kompetens, több kérdésben is hozzáértő párt benyomását akarja kelteni. Valószínűbb azonban, hogy a szakpolitika csak körítés, a lényeg a határozati javaslat 3. pontjában van, ami jóval túlmutat a klasszikus hálózatsemlegességi kérdésen. Ebben az szerepel, hogy a szolgáltatók kötelesek biztosítani a kommunikáció és az adatforgalom bizalmas jellegét, illetve a szolgáltatók tartózkodjanak az adatforgalom befolyásolásától, lehallgatásától. Ez alapján úgy tűnik, hogy a Jobbik fontosnak tartja törvénybe foglalni, hogy az internetes kommunikáció ne legyen lehallgatható, a hatóságok által hozzáférhető. Izgalmas lenne tudni, hogy miért érzi ezt reális veszélynek a jobboldali párt, milyen információval rendelkezik, ami a javaslat benyújtását szükségessé tette.