Sokan úgy tartják, hogy a londoni a világ első igazán közösségi olimpiája, ahol a facebook, a twitter és a tumblr az információáramlás, a médianyilvánosság meghatározó eleme. Úgy tűnik, hogy az MTVA-nak erről senki nem szólt, ugyanis egész egyszerűen elfelejtettek megjelenni a közösségi médiában. Urbán Ágnes írása.

Érdekes hír jelent meg az olimpia harmadik napján, a szervezőbizottság arra kérte a helyszíni nézőket, hogy kicsit visszafogottabban küldjenek üzeneteket a twitterre, mert a távközlési hálózatok nem bírják a terhelést, és ez a tévéközvetítésre is hatással van. A hír legfeljebb annyiban meglepő, hogy a brit távközlési cégek nem tudtak felkészülni a nyilvánvalóan extrém használatra, de azon egyáltalán nem csodálkozhatunk, hogy a sportrajongók minden eddiginél nagyobb mértékben osztják meg képeiket, videóikat, gondolataikat a közösségi oldalakon.

Az MTVA a jelek szerint nem érzékelt semmit a médiafogyasztási szokások átalakulásából, vagy ha igen, akkor egyszerűen csak nem érdekelt senkit a közmédiában, hogy kiszolgálják a közösségi kommunikáció iránt ma már nyilvánvaló és egyre növekvő igényt. Pedig az olimpiai közvetítésre rendelkezésre állt pénz, paripa, fegyver: mint az MTVA sajtóközleményéből megtudhatjuk, összesen 72 fős stáb készíti az olimpiai műsorokat, gyakorlatilag folyamatos a tévés és rádiós közvetítés, természetesen van honlap, több platformra is kifejlesztettek mobilalkalmazásokat, és még 3D-s közvetítést is láthat az a kevés néző, akinek van erre alkalmas tévékészüléke.

Szinte érthetetlen, hogy ebből a nagy rákészülésből hogy maradhatott ki a közösségi média: ráadásul erre nem is kellett volna komoly összegeket költeni, az előállított tartalmakból és szerkesztőségbe folyamatosan érkező hírekből egy-két lelkes, a közösségi kommunikáció stílusát igazán jól érző munkatárs népszerű hírforrást építhetett volna a játékok ideje alatt. Ehhez képest a twitteren és a tumblren egyáltalán nem sikerült az MTVA olimpiai csapatának megjelenni, a facebookon pedig finoman szólva is visszafogott az MTVA Sport jelenléte. Jelen sorok írásakor, az olimpia harmadik napjának estéjén az „MTVA hivatalos sport oldala” még csak 2000 lájkolónál tart, amit jóformán bármelyik, az olimpia népszerűségét kihasználó sporttematikájú oldal elér.

Az MTVA Sport facebook-oldalt nézve érthető, hogy miért nem lett a szurkolók kedvence. Exkluzív, izgalmas tartalmakat nem igazán találhatunk, a magyar vonatkozású eredmények felkerülnek, némileg random módon. Van, hogy szinte másodpercekkel az esemény után, van, hogy jóval később, de olyan magyar sportoló is volt, akinek a versenyéről egyszerűen elfelejtett beszámolni az MTVA Sport oldal. Jól látható tehát, hogy a felület nem professzionálisan működik, nem rendeltek hozzá humán erőforrást, valószínűleg egy vagy több munkatárs egyéb feladatai mellett frissíti a facebook felületet, ha éppen van rá egy kis ideje.

Ebben a formájában a facebook-jelenlét inkább kontraproduktív, arra semmiképpen nem alkalmas, hogy az MTVA kompetens, az eseményekről elsőként beszámoló hírforrás benyomását keltse. Nem meglepő módon az oldal így leginkább arra szolgál, hogy az elégedetlen felhasználók levezethessék dühüket. Az kicsit sem meglepő, hogy sokan panaszkodnak a riporteri teljesítményekre, ennek Magyarországon hagyománya van, bár véleményem szerint mostanában valóban kevesebb az igazán jó riporter a közmédiában, mint korábban: az összképet a más műsorszolgáltatóktól az olimpia idejére szerződtetett sportriporterek teszik elviselhetővé. Ennél érdekesebbek az egyéb témájú beírások: többen megjegyzik, hogy akadozik, sőt időnként teljesen leáll az online közvetítés, a tévében időnként indokolatlan módon váltogatnak a helyszínek között, nem lehet tudni, hogy mikor milyen közvetítés várható, nem frissül a teletext, az első napokban folyamatosan kinn volt az „élő” felirat, a felvételről sugárzott események alatt is (ez utóbbi problémát idővel sikerült orvosolni). Az MTVA Sport a közösségépítést sajátosan értelmezi, egyetlen kérdésre vagy felvetésre sem ad választ, így a felhasználók jobb híján egymást szórakoztatják. Ennek különösen vicces eleme az, amikor a karbantartás alatt álló MTVA online közvetítés helyett alternatív streameket ajánlanak egymásnak a sportkedvelők.

Mindeközben a világ boldogabbik felén nemcsak a médiumok, de maguk az újságírók is megosztják a híreket, információkat a közösségi médiában. Nálunk nyoma nincs annak, hogy a közmédia ismert arcai (hangjai) nyilvános felületen kommunikálnálnak a közönséggel, úgy látszik, hogy szervezeti és egyéni szinten sem sikerült igazán ráérezni az új idők új szavára. Még szerencse, hogy a válogatottaink felismerték ennek fontosságát, bár ők történetesen nem azért utaztak Londonba, hogy a közönséggel kommunikáljanak, mégis jól megoldják a feladatot (a vizilabda-válogatott vagy a kézilabda-válogatott oldalán lelkesen gyűlnek a rajongók és még hasznos információkat is találnak).

Az MTVA olimpiai közvetítésben nem érződik, hogy 2012-t írnánk. Igazán történelmi távlatokban nem, de 1988-ig vissza tudom idézni az olimpiai tévé- és rádióközvetítések hangulatát, és az eltelt 24 évben különösebb változást nem érzékeltem: ezek alapján senki nem mondaná meg, hogy időközben történt ez-az a világban, amit sokan egyszerűen csak kommunikációs forradalomnak hívnak. Már önmagában abban is van valami anakronisztikus, hogy a tévések mellett egy teljes rádiós stáb utazik a helyszínre. Jól emlékszem, amikor egy korábbi olimpián, négy vagy nyolc éve vidáman mesélte az egyik rádióriporter adásban, hogy külföldi újságírók mennyire meglepődtek a magyar közmédia erőteljes jelenlétén: nem értették, hogy televíziós közvetítések mellett miért van minden helyszínről rádióközvetítés is. Gondolom, a külföldi újságírók csodálkozása azóta sem csökkent, de önmagában nem ez a probléma, hiszen ha a közönségigény ezt indokolja, akkor az olimpiai rádióközvetítésnek helye van. A kérdés az, hogy mikor veszi észre a közmédia vezetése, hogy felnőtt egy generáció, amelyik már egészen másfajta kommunikációs csatornákat használ: hagyományok ide vagy oda, sokan a közösségi médiából jutunk hírekhez. Az olimpiára komoly összegeket költött a közmédia az adófizetők pénzéből, de senkinek nem jutott eszébe, hogy a közösségi médián keresztül az eseményt az MTVA brand felépítésére is használni lehetne egy olyan közönségrétegben, amelyiket hagyományos módon az közszolgálat nem tud elérni. A tartalom megvan, de az MTVA menedzsment szerint a tartalom eljuttatásának pontosan ugyanaz a módja, mint 24 éve: éppen azt a lépést nem sikerült meglépni, amitől a közvetítési jogok megvásárlása, a nagy stáb felállítása üzletileg is megtérülhetett volna.