Egy amerikai kutatás szerint minél jobb egy országban a sajtószabadság helyzete, annál boldogabbak az emberek. Boldogok a statisztikusok, főleg ha felfedeznek egy jó kis korrelációt. Mong Attila írása.

Boldogok azok a népek, ahol szabad a sajtó és boldogtalanok, ahol a cenzúra az úr – mutatta ki az egyébként neves Missouri Egyetem újságíró fakultásának egyik doktorandusz hallgatója. Az ifjú szakember a vizsgálatokhoz a Gallup Intézet egy 2010-es felmérését vette alapul, amely a boldogság szintjét mérte világszerte, hozzáadta az ENSZ által készített fejlődési statisztikákat, tett hozzá egy csipetnyit a Yale Center úgynevezett környezeti teljesítmény adatából, majd az egészet jól összerázta a Freedom House sajtószabadság-indexével. Ebből szűrte le azt a következtetést, hogy a sajtó szabadságának foka, mértéke közvetlenül befolyásolja az emberek hangulatát.

Ha a közvetlen kapcsolat igaz lenne, akkor Magyarországon ordas diktatúrának kellene dúlnia, Bhutánban pedig féktelen lenne a szabadság. Nincs olyan statisztika, amely szerint a magyarok boldogok, ellenben minden erre vonatkozó felmérés alapvetése, hogy a világon az egyik legboldogtalanabb nép a magyar. Ráadásul, ha van nemzeti konszenzus, akkor ebben mindenképpen – balsors, akit régen tép. A demokrácia állapota persze hagy kívánnivalókat maga után, a sajtó a legutóbbi Freedom House kimutatás szerint – és ezzel egyet kell értenünk – csak részben szabad, viszont se diktatúra, se cenzúra. Sokak rosszkedve persze kétségtelenül nagyobb lett. Ellenben Bhután, ahol Magyarországhoz hasonlóan szintén csak részben szabad a sajtó, a világ legboldogabb helyeinek egyike.

Továbbá ahogyan a Poynter Intézet cikke is rámutat, hasonlóan vicces, első látásra igaz, de alaposabb vizsgálat után igencsak félrevezető kapcsolatot adat és adat között bármikor ki lehet mutatni. Ha például a Gallup boldogság-indexét a Call me maybe című szám eladási statisztikáival vetik egybe, akkor is az jön ki, hogy a világ legboldogabb országaiban ez a dal vezet, igaz sajna azokban is jól áll, ahol kifejezetten szomorú a helyzet.

Magyarországon a negyedik.

Szabadságukat töltő statisztikusok, figyelem!

Vajon mi következik ebből?