A megszokott ellenfelekhez képest új indiáncsapat jelentkezett be, a törzsfőnökök pedig ismertek és veszélyesek. Rések a pajzson, avagy miért jelent veszélyt egy új híradó? Mong Attila írása.

Ettől a Híradótól rettegett a Fidesz? – tették föl a kérdést a különböző médiaügyi blogok a napokban, miután elkezdődtek a Hír24 adásai a Story TV-n. A kormányzó párt a nyár végén többször betámadta a tévétársaság mögött álló médiacéget, a Sanomát, különös tekintettel a cég (illetve annak elődei) élén hosszú ideje, nem mellesleg már az első Orbán-kormány idején is regnáló vezetőjét, akit azzal vádoltak, hogy a fennhatósága alá tartozó bulvárlapokat, szórakoztató magazinokat és a Story TV-t nyíltan kormányellenesre hangoltatja a választási kampányban. Sőt, hogy valóságos összeesküvést szított a reklámpiacon, kiadóvállalatokat, médiaügynökségeket győzködött állítólag arról egy budai étteremben, hogy fogjanak össze a kormány ellen. Poirot eszerint fideszes bűnözők után nyomozna, a keresztrejtvényekben pedig kódolt választási propagandát lehetne olvasni a vízszintes 14-ben.

A Hír24 első híradóit látva a cikk elején idézett költői kérdés valóban jogosnak tűnhet. Józan ésszel gondolkodva tényleg komolytalannak látszik, hogy ettől – az egyébként komoly témákat feldolgozó, lelkiismeretesen, hozzáértéssel összeállított – híradótól kellene rettegnie a Fidesznek. Valóban nagy lenne a baj, ha a jelenleg kormányzó pártnak amiatt kellene elveszítenie a választásokat, mert egy híradó bemondta, hogy idén is sokba kerül a gyerek iskoláztatása, vagy hogy ideggázt vetettek be a szír ellenzékkel szemben.

A helyzet azonban sokkal rosszabb annál, mint amit józan ésszel fel tudunk fogni. A hatalom ugyanis mindenkinek, mindenhol a világon valamennyire elveszi a józan eszét, a kétharmados hatalom ráadásul valósággal felfalja. Ha pedig nincsenek, vagy – mint Magyarországon – nem működnek megfelelően a különböző ellensúlyok, akkor valójában nincs határa a hülyeség áradásának sem.

Ez a furcsa tudatállapot a mai médiahelyzetre lefordítva azt jelenti, hogy a hatalmon lévők szempontjából igenis óriási veszélyt jelent minden olyan híradó, híradós, újságíró, riporter, aki komolyan veszi a mesterségét, szó szerint értelmezi a feladatát, és lelkiismeretesen, függetlenül kívánja végezni a munkáját. (És mint a legutóbbi példa mutatja, a lelkiismeret nem várt sarkokból támad, a szakmai felelősség bármikor feléledhet még a jelenlegi közmédiás állományban is). Minél több embert ér el, főleg minél több embert a Fidesz hagyományos (vidéki, kisvárosi, falusi) szavazói közül, annál nagyobb veszélyt. Ezért nem érdekes, mit írnak össze egyesek az interneten, és ezért érdekes, hogy az amúgy nem túl jelentős rádiós piac elfoglalása száz százalékos legyen.

2010 óta a Fidesz óriási szellemi és anyagi energiákat áldozott a tömegmédia elfoglalására, arra, hogy az általa megkonstruált valóság jusson el az emberek nagy részéhez: a hadművelet gyakorlatilag a győztes választások másnapján elkezdődött. A harci kifejezés nem túlzás, maga a miniszterelnök nevezte “katonabajtársnak” a médiahatóság elhunyt elnökét. Azóta törvényekkel, hatósági erővel, szabályozási eszközökkel, fenyegetéssel, tulajdonosi térfoglalással, állami reklámköltéssel törekedett a piac száz százalékának betörésére. A mérföldkövek ismeretesek: a közmédia elfoglalása, ingyenes napilap megszerzése, konkurens rádiócsatornák ellehetetlenítése, reklámadóval való zsarolás, tulajdonosi tárgyalások- vagy azzal való fenyegetés – nagy kereskedelmi tévécsatornákról. A tévés piac egy részét domesztikálták (köztévé, egyes kereskedelmi tévék), karanténbe zárták (ATV), vagy egyszerűen csak megszokták és tudják kezelni (RTL). Az évek óta zajló hadművelet indoka pedig az, hogy Orbán Viktor narratívájában a 2002-es választási vereség egyik fő okozója a tömegmédia volt. Úgy érzi, ha akkor egy kicsit nagyobb befolyásuk lett volna arra, miről és hogyan tudósít, illetve miről és hogyan nem tudósít (lásd köteles beszéd), akkor nem veszítik el egy paraszthajszállal a választásokat.

Ebben a harci logikában tehát a Story TV híradója, bármennyire is nevetségesnek tűnik, ellenséges hadállás. Az eddig gondosan kiépített védművekhez képest egy új ponton minifront nyílik, amire nem voltak felkészülve. A megszokott ellenfelekhez képest új indiáncsapat jelentkezett be, a törzsfőnökök ismertek és veszélyesek. (Lásd Baló György.)

Rések a pajzson. És ennél valójában nincsen nagyobb veszély. Egyelőre verbális eszközökkel zajlik ellenük a harc, mert ne tévedjünk, egy szerkesztőség munkájára igenis hatással van az a szóbeli hatalmi nyomás, amit az elmúlt hetekben tapasztaltunk. A fejekben ezentúl ott munkál a kérdés, hogy “meddig mehetünk el a hatalommal szemben”, vagyis a Fidesz első körben máris elérte a célját.

De a rés még mindig ott van. További hadműveleteket jósolok.