A politika és a média kapcsolata nemcsak hazánkban, hanem a világon mindenütt meghatározó jelentőséggel bír. A politika mediatizálódott, ezt érzékeljük, amikor egy politikus arra törekszik, hogy tematizálja a közbeszédet, elérve ezzel, hogy az általa felvetett témával foglalkozzon a sajtó, vagy amikor a pártok a kereskedelmi reklámokból jól ismert rövid és könnyen érthető üzeneteket alkalmaznak politikai kampányaikban. Navratil Szonja írása.

A politika mediatizálódásának folyamata sokszereplős, részt vesznek benne a politikusok, akik maguk mellé kívánják állítani a választópolgárokat, a marketingszakemberek, akik segítenek a politikusoknak, az újságírók, hírszerkesztők, akik végzik a munkájukat, és ott van természetesen a médiafogyasztó, aki nézi, hallgatja a híreket, és aki választópolgárként végül szavaz egy adott politikai formációra, vagy éppenséggel távol marad a szavazástól.

A Mérték Médiaelemző Műhely egy, a Medián Piackutató által készített, országos reprezentatív (1200 fős volt a minta, mely a 18 év feletti hazai lakosság véleményét tükrözi) kutatás keretében többek között arra kereste a választ, hogy a fogyasztó, a választópolgár hogyan látja a média és a politika viszonyát ma Magyarországon.

Kutatásunk eredménye egyfelől úgy foglalható össze, hogy a média és a politika kapcsolatának megítélését sok tekintetben a pártpreferencia, különösen a kormánypártokhoz való viszony határozza meg. Másfelől viszont az egyes, általunk megkülönböztetett fogyasztói csoportok pártpreferenciája jóval összetettebb a kormánypárti, vagy ellenzéki hovatartozás kétpólusú rendszerénél.

Hogy ez mit is jelent? Az első, általános kérdés esetében, amikor a média és a politika összefonódásnak mértékét, illetve a médiára gyakorolt politikai nyomásgyakorlás mértékét vizsgáltuk, a válaszokat leginkább a jelenlegi kormányzathoz fűződő viszony határozta meg. Akik szerint ugyanis javult helyzet a média és a politika összefonódásának területén, azoknak a 69%-a kormánypárti szavazó. Akik szerint viszont romlott a helyzet, ott már csak 10% a kormánypárti szavazók aránya. Ugyanez a helyzet a médiára gyakorolt politikai nyomásgyakorlás mértékével is, akik nem érzékelnek politikai nyomásgyakorlást, azoknak a 61%-a kormánypárti szavazó, akik szerint viszont kifejezetten erős a nyomásgyakorlás, azoknak csak 15%-a szavazna a Fidesz-KDNP-re.

Amíg a média és a politika közötti kapcsolatra feltett konkrét kérdésünk esetében a kormánypárti-ellenzéki tengely látszott jelentősnek, addig az egyes médiafogyasztási csoportok esetében a kép árnyaltabb.

Kutatásunk alapján négy médiafogyasztói csoportot különböztettünk meg, az első csoportba (Mindent fogyasztó – 11%) tartoztak azok, akik valamennyi forrást igénybe veszik, hogy a közéleti eseményekről tájékozódjanak, napilapot is olvasnak, televíziót is néznek, és az online hírportálokat is követik. A második csoportba (Televíziót, helyi sajtót és bulvárt fogyasztók – 19%) kerültek azok, akik az internetet szinte egyáltalán nem figyelik, viszont nézik a két kereskedelmi televíziót, figyelik a megyei napilapokat, ők olvasnak leginkább bulvárnapilapot, illetve a Kossuth Rádiót is ők hallgatják leginkább. A harmadik csoport (Csak internet használók – 13%) jellemzően az online hírportálokról tájékozódik, a negyedik csoport, (Csak RTL Klub és TV2-t nézők – 57%) akik sem az internetet, sem a bulvársajtót nem figyelik, szinte csak a kereskedelmi televíziókból tájékozódnak.

Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy az egyes fogyasztói csoportok tagjai milyen pártpreferenciával rendelkeznek.

Mindent fogyasztó

Televíziót, helyi sajtót és bulvárt fogyasztó

Csak internetet használók

Csak RTL Klub és TV2-t nézők

Átlag

Fidesz-KDNP

25%

27%

30%

32%

30%

MSZP

9%

15%

12%

15%

14%

Jobbik

16%

9%

16%

6%

9%

Együtt PM

16%

10%

5%

3%

6%

LMP

6%

3%

4%

0,80%

2%

A legérdekesebb csoport talán a mindenféle médiumot fogyasztóké, hiszen körükben nemcsak a Jobbik, hanem az Együtt PM is népszerűbb párt, mint az átlag választópolgárok esetében. A polarizáltságot mutatja az is, hogy a Kuruc.info-t, mint a közéleti tájékozódás forrását a csoport 25%-a említette, szemben azzal, hogy a teljes felnőtt népesség körében ez az arány 3% volt. Ugyanakkor a Klubrádiót a 20%-uk említette, miközben a teljes népesség körében 5% volt a rádió említettségének aránya. Úgy tűnik, tehát, hogy akik szinte mindenféle médiumot követnek, azok számára kevésbé jelentős a kormánypárt és az ellenzék viszonya, sokkal inkább meghatározó viszont az ellenzéken belüli pártokhoz kötődés jelentősége.

A másik kifejezetten érdekes csoport a csak internetet fogyasztók csoportja. Közöttük egyedül a Jobbik népszerűbb az átlagánál, viszont a Kuruc.info-t egyáltalán nem figyelik, és szinte kizárólag az Origo, Index, Hir24 portálokról tájékozódnak. A Jobbik ilyen magas aránya az internetpenetráció, illetve az internet használatának életkori sajátosságaival magyarázható. Az internet fogyasztók csoportjának harmada 29 év alatti és csak 6%-a 60 év feletti. Mivel egyes kutatási adatok szerint az internetezők aránya a 15–24 évesek, valamint a diplomások esetében a legmagasabb, 90% körüli, illetve ugyancsak különböző kutatások alapján állítható, hogy a Jobbik szélsőséges gondolatai kifejezetten népszerűek a 29 évnél fiatalabb korosztályban, így már érthető a csoportbeli felülreprezentáltságuk.

A harmadik és negyedik médiafogyasztói csoport pártpreferencia adatai azt mutatják, hogy amíg a televíziót, helyi sajtót és a bulvárt is figyelők esetében az Együtt PM szavazói a felülreprezentáltak, addig a két kereskedelmi csatornát nézők esetében az ellenzéki pártok az alulreprezentáltak.