A Mérték médiaszabályozási vitasorozatának e heti témái között a médiaoktatás médiapolitikai jelentősége is szerepel. Mi a médiaműveltség, annak mi a jelentősége az információs társadalomban? Hogy áll ma Magyarországon a médiaműveltség fejlesztésének ügye? Mi lehet a médiapolitika szerepe a médiaműveltség fejlesztése területén? Nagy Krisztina összefoglalója.

Az online és mobil terjesztési platformok megsokszorozódása, az információ mennyiségének robbanásszerű növekedése, a közösségi média által teremtett új információs csatornák, a digitális kreatív tartalmak terjedése alapjaiban alakítják át a médiakörnyezetet és a médiahasználati szokásokat. A változás a társadalom minden rétegét érinti, a digitális média korábban nem tapasztalt mértékben formálja a társadalmat. A neves brit szociálpszichológus, Sonja Livingston a változást „the mediation of everything” jelenségeként definiálta. E változás eredménye, hogy napjainkra a médiaműveltség kulcskompetenciává vált nem pusztán a fiatal, hanem az idősebb generációk esetében is.

Mi a médiaműveltség, annak mi a jelentősége az információs társadalomban?

A mára kialakult egyezményes definíció szerint a médiaműveltség mindazon ismeretek és képességek összessége, amelyek lehetővé teszik a médiatartalomhoz való hozzáférést, a médiaüzenet megértését, a média és a médiatartalom kritikai szemléletű értékelését, és az aktív részvételt a nyilvános kommunikáció által nyújtott sokféle kontextusban.

A médiaműveltség napjaink információs társadalmában nem egyszerűen az életminőség megfelelő szintjéhez szükséges képességeket jelenti, hanem a demokrácia működése szempontjából is kiemelt jelentősége van. Ahogy az Európai Unió Bizottságának 2009-ben megjelent ajánlása fogalmaz: „A demokrácia a polgárok közösségi életben való aktív részvételének függvénye, a médiaműveltség pedig biztosíthatja azokat a készségeket, amelyek az új kommunikációs technológiákon keresztül nap mint nap érkező megannyi információ értelmezéséhez szükségesek.” „A ’médiaművelt’ társadalom egyszerre lehet ösztönzője és előfeltétele a média pluralizmusának és függetlenségének. A társadalmon belüli vagy társadalmak közötti különféle csoportok különböző nyelveken közölt különféle nézeteinek és eszméinek kifejezése kedvezően hat a sokféleség, a tolerancia, az átláthatóság, a méltányosság és a párbeszéd által képviselt értékekre.”

Az Európai Unió, felismerve az új médiakörnyezet által teremtett helyzetet, több dokumentumban is rögzítette a médiaműveltség jelentőségét és az ehhez kapcsolódó cselekvési terveket, elvárásokat. A már idézett, 2009-ben megjelent ajánlásban kezdeményezte, hogy a médiaoktatás váljék az oktatási rendszer szerves részévé, a tagállamok segítsék az iparági szereplők aktív bevonását a médiaműveltség fejlesztésébe, illetve egyéb tevékenységeken keresztül vállaljanak szerepet a médiaművelt társadalom kialakításában. A dokumentum kiemeli a médiaműveltség fejlesztésében a médiahatóságok szerepét, amelyek az állami szerepvállalás különböző szintereinek, tevékenységének összehangolása mellett az iparági szereplők érdemi részvételének előmozdításában is szerepet kapnak.

Az új médiakörnyezet által teremtett kihívások tehát a hagyományos állami szerepvállaláshoz képest más, új eszközöket igényelnek. Míg korábban a médiapolitika jellemző beavatkozási formája a médiatartalom szabályozása volt, ma már egyre hangsúlyosabban jelenik meg a tudatos, kreatív médiahasználat, az ehhez szükséges ismeretek, készségek megszerzésének támogatása. A médiatudatosság területén új elem, hogy az idősebb korosztályok számára is a korábbiaknál fontosabbá vált az értő, aktív részvétel lehetőségét biztosító kompetenciák elsajátítása.

Hogy áll ma Magyarországon a médiaműveltség fejlesztésének ügye?

A médiaműveltség fejlesztése számos állami és nem állami szereplő közreműködését feltételezi: az oktatásügy, a gyermekvédelem, a médiahatóság, és a médiaipar, valamit a civil szféra egyaránt érintettek a probléma kezelésében. A jelenleg azonosítható egyik hiányosság, hogy a területnek nincs valódi „gazdája”, amely összefogná, koordinálná az egyes területeket érintő tevékenységeket, és megjelenítené, érvényesítené a médiaműveltség-fejlesztés szempontjait az állami intézményrendszerben és döntéshozatali mechanizmusokban.

A magyar oktatási rendszer annyiban kiemelkedő, hogy a médiaoktatás évek óta a formális oktatás része, és az új Nemzeti Alaptanterv további fejlődést ígért azzal, hogy a mozgókép- és médiaismeret már alsó tagozatban is a nemzeti curriculum részévé vált. A Nemzeti Alaptantervet részleteiben kibontó kerettantervi rendszer azonban visszalépésként értékelhető, és ellentmondásos helyzetet teremtett. Megszűnt a tárgy korábbi önálló státusza az általános iskola felső tagozatában, a tantárgyi elemek más tantárgyak, így a magyar, a történelem és a rajzórák keretében helyeződnek el. Nincs önálló médiaóra alsó tagozatban sem, ott a rajzórák részeként, minimális óraszámban van jelen a médiaműveltség fejlesztése. Komoly hiányosságok láthatók a tanárképzés, tanártovábbképzés területén. Nincs elég szaktanár, és a tantárgy önálló státuszának megszüntetése sem kedvez a képzési rend fejlesztésének. Emellett az elmúlt 10 évben e területen elmaradtak a tankönyvfejlesztések, hiányoznak a mai médiakörnyezethez és a gyerekek médiahasználati szokásaihoz igazodó tankönyvek és multimédiás tantárgyi segédletek.

Míg más országokban, mint például Németországban, a formális oktatási intézmények mellet a civil szféra is jelentős szerepet vállal a médiaértés fejlesztésében, addig Magyarország e téren is lemaradásban van. Működik ugyan néhány civil szervezet, de hatókörük ma még szűk, és forrásaik is szűkösek.

Az oktatásügy mellett a gyermekvédelem intézményrendszerének szerepe merül fel evidens módon, de a jelenlegi helyzetben a gyermekvédelem területén alig tapasztalható értékelhető, a médiatudatosság fejlesztését célzó tevékenység, és az is nagyrészt civil szervezetek működéséhez kötődik.

Az iparági szereplőknek kifejezett törvényi kötelezettségük a médiaműveltség fejlesztésében jelenleg nincsen. Egyedül a közmédia feladatai között említi a törvény a tudatos médiahasználathoz szükséges ismeretek és képességek megszerzésének elősegítését, azonban a közszolgálati médiumok tevékenységében nem, vagy alig jelenik meg ez az elem.

A médiahatóság számára ugyan a jelenlegi médiatörvény előírja a médiaműveltség fejlesztésben való szerepvállalást, e téren nincsen látványos előrelépés, nem látható az oktatáspolitikával való szoros együttműködés, ahogy a médiaműveltség területén működő civil szféra támogatása is hiányzik. Egyetlen érdemi médiahatósági tevékenység említhető, egy médiaoktatási centrum kialakítása, amely a sajtóhírek szerint a közeljövőben kezdi meg működését.

Összességében tehát rögzíthető, hogy hiányzik az átgondolt állami szerepvállalás ezen a területen: a jogi környezet nem tisztázza a különböző intézmények feladatköreit, és nincs összehangolt, érdemi együttműködés az érintett intézmények között.

Mi lehet a médiapolitika szerepe a médiaműveltség fejlesztése területén?

A komplex, sokféle tevékenységet, így számos állami intézményt érintő feladatként azonosított médiaműveltség fejlesztésében meghatározó szerepe van (kellene lennie) az audiovizuális politikának. A feladatkör számos európai médiahatóság tevékenységében egyre hangsúlyosabban jelenik meg, mind a feladatok koordinálás, mind a megfelelő források biztosítása területén egyre aktívabb szerepvállalás tapasztalható.

Véleményünk szerint egy jövőbeli szabályozás során, a gyermekvédelem területén médiahatósági feladatokat ellátó grémium pontosan definiált, sokrétű feladatokat látna el ezen a területen.

Stratégia, kezdeményezés, összehangolás

A grémiumhoz kell telepíteni azokat a feladatokat, amelyek a médiaműveltség-fejlesztés ügyében a komplex állami szerepvállalás hosszú távú tervezését, összehangolását célozzák. A feladatok között megjelenik a kezdeményezés, az érintett más állami szereplők, döntéshozók összehangolt tevékenységének előmozdítása, illetve a médiaműveltség-fejlesztés kérdéseinek megjelenítése az állami intézményrendszerben. Kiemelt terület ezen belül az oktatásüggyel való szoros együttműködés, a médiaoktatás fejlesztését segítő szabályozási környezet kialakításának kezdeményezése, illetve az oktatáspolitika támogatása a médiaoktatás rövid és hosszabb távú stratégiai tervezése során.

Az állami intézmények mellett fontos pillért jelentenek az iparági szereplők, amelyek érdemi bevonásával, aktivizálásával ugyancsak a grémiumot lehet megbízni.

Kutatás

A médiakörnyezet gyors változása, és ehhez kapcsolódóan a médiahasználati szokások alakulása folyamatos kutatási igényt teremt. Egy átfogó, a piaci szempontokon túl a releváns társadalmi változásokra is rákérdező kutatási tevékenység nélkül nehezen képzelhető el a stratégiai tervezés, valamint az állami szerepvállalás céljainak, tevékenységformáinak pontos meghatározása.

A médiaműveltség fejlesztését szolgáló források biztosítása

Az audiovizuális politikának részt kell vállalnia az intézményes médiaoktatás fejlesztésében, amely elsősorban az oktatásüggyel közösen finanszírozott tananyagfejlesztést jelent. Az oktatáspolitikával való szoros együttműködés mellett a leendő grémium jól definiált feladata lenne a hagyományos oktatási rendszeren kívül a médiaműveltség fejlesztés területén működő civil szervezetek tevékenységének támogatása.

A jövőbeli médiaszabályozásnak a bemutatott feladatok tükrében explicit módon rendelkeznie kell a médiaműveltség fejlesztésről, pontosan definiálnia kell az ehhez kapcsolódó feladatköröket, a feladatok megvalósításának szervezeti kereteit, és a címkézett, másra nem fordítható források mértékét. Ezen túl tisztáznia kell a közmédia szerepét és feladatait, valamint a feladatok ellátását biztosító eszközrendszert.

A médiaszabályozási vitaanyag letölthető a Mérték honlapjáról. Visszajelzéseiket, észrevételeiket, kérdéseiket közzétehetik a Mérték és a Független Médiaközpont honlapján és Facebook-oldalán.