Lassan lejár Deutsch Tamás ultimátuma, és mehet ugróiskolát rajzolni az ügyészség elé. Szeretnénk felhívni a figyelmét arra, hogy elkelne egy ugróiskola a Médiatanács épülete elé is. Az új médiatörvények elfogadásának egyik leggyakrabban emlegetett oka ugyanis éppen a Kuruc.info volt. Polyák Gábor a Fundamentum című folyóiratba írt arról, hogy mit tehetne és mit tesz a Médiatanács; előzetesen álljon itt az írás összefoglalója.

A hazai szabályozás a digitális világ okozta nehézségeken eddig leginkább úgy próbált túljutni, hogy a már meglévő jogi eszközök mellé egyre újabbakat talált ki, és mindig új optimizmussal ezektől várta a digitális világ megtisztulását. E küzdelem emblematikus célpontja lett a Kuruc.info, amely kétségtelenül a gyűlöletkeltő, kirekesztő, xenofób beszéd egyik fő fóruma, és alaposan feltehető, hogy számos írásával valósított meg különböző büntetőjogi tényállásokat és egyéb jogsértéseket. A Kuruc.info-paradoxon lényege azonban éppen az, hogy a jogalkotó egy jogi eszközökkel megoldhatatlan társadalmi probléma megoldására olyan jogi eszközök sorát veti be, amelyek az egyébként teljesen jogszerűen működő szolgáltatók számára jelentenek egyre nagyobb terhet és szabadság-korlátozást.

A hatályos médiaszabályozási rendszer a Kuruc.infora alkalmazható, az ott megjelenő gyűlöletkeltő közlésekkel szemben elvileg súlyos médiajogi szankciók alkalmazását teszi lehetővé. A joghatósági, anyagi jogi és eljárási szabályok rendelkezésre állnak, igénybe vehetők a büntetőjogi és más jogi eszközök mellett, akár azokkal párhuzamosan. A Kuruc.info ellen mégsem indított még eljárást a Médiatanács, így természetesen szankció alkalmazására sem került sor.

A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény kiterjed az „internetes újságokra” és „hírportálokra”, mint sajtótermékre. A Kuruc.info, minden bizonnyal megfelel az internetes újság vagy a hírportál fogalmának, bár a jogalkotó ezeket közelebbről nem határozta meg. Megfelel továbbá a sajtótermék más fogalmi feltételeinek is. Jól látható módon gazdasági szolgáltatásként nyújtják; ehhez nem kell feltárni az oldal bonyolult finanszírozási hátterét, elegendő az oldalon látható reklámokra utalni. Valaki szerkesztői döntéseket hoz arról, hogy milyen tartalmak és milyen elrendezésben kerüljenek fel az oldalra, tehát van valaki, még ha a személye nem is ismert, aki a törvény szerinti szerkesztői felelősséget viseli. Az sem kérdőjelezhető meg, hogy a Kuruc.info – a médiatörvény definícióját teljesítve – elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása, hogy e tartalmakkal tájékoztasson, szórakoztasson vagy oktasson, ha a közönségének erre van igénye.

A magyar joghatóság megállapításával kapcsolatban a Kuruc.info esetében a szabályozás annak bizonyítását teszi szükségessé, hogy a szolgáltató központi ügyvezetése Magyarországon található, és a szerkesztői döntéseket is Magyarországon hozzák. Ezek bizonyíthatósága meglehetősen kérdéses. A törvény arra az esetre, ha a joghatóság megállapításhoz szükséges adatok nem állnak rendelkezésre – a Kuruc.info esetében feltehetően ez a helyzet –, a letelepedésnek az európai közösségi jog alapján levezethető általános feltételeinek alkalmazását írja elő, amely feltételek a fentiek szerint megalapozzák a magyar joghatóságot. De még a joghatóság hiányának megállapítására is csak egy hatósági eljárás keretében kerülhet sor, és a Médiatanácsnak ilyen határozata nincs, azaz mindeddig nem tett kísérletet a Kuruc.infoval szembeni eljárás megindítására.

Annak mindenesetre nem lenne akadálya, hogy a Médiatanács akár hivatalból eljárást folytasson a honlapon megjelenő gyűlöletkeltő tartalmak miatt. A médiatörvény rögzíti, hogy a médiatartalom nem lehet alkalmas egyrészt valamely nemzet, közösség, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbség vagy bármely többség, továbbá valamely vallási közösség elleni gyűlölet keltésére, másrészt valamely nemzet, közösség, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbség vagy bármely többség, továbbá valamely vallási közösség kirekesztésére. Az új médiatörvényeket vizsgáló 165/2011. (XII. 20.) AB határozat e rendelkezésről azt állapította meg, hogy „az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában az írott sajtó esetében is szükséges korlátként tekintett a sajtó útján elkövetett bűncselekményekre, ezért a jelen határozatban korábbi álláspontjának megerősítésére szorítkozott csupán”. Az Alkotmánybíróság végül nem találta alkotmánysértőnek a médiajogi korlátozás kiterjesztését a nyomtatott és az online sajtóra.

Tett ugyanakkor egy igen fontos megszorítást a rendelkezés alkalmazhatóságával kapcsolatban: rögzítette, hogy a médiajogi rendelkezés alkalmazási köre pontosan ugyanaz, mint a gyűlöletre uszítás büntetőjogi tényállásáé. Ez a médiajogi gyűlöletkeltés-tilalmat vizsgáló alkotmánybírósági határozathoz képest jelentős fordulat, mivel a korábbi határozat a szélesebb médiajogi beavatkozás lehetőségét kifejezetten alkotmányosnak találta. A Médiatanács a mérce megváltozását a gyakorlatában rögzítette ugyan, de az alkotmánybírósági iránymutatást – amit persze egy azóta hatályon kívül helyezett alkotmánybírósági határozat tartalmaz – teljes egészben megkerülte. A Bayer-ügyben megállapította, hogy a médiajogi és a büntetőjogi tényállás azonos, „azaz a vizsgált tartalom megítélése azonos mérce szerint történik. Ugyanakkor, tekintettel a büntetőjog és a közigazgatási jog eltérő dogmatikai rendjére és felelősségi szabályaira, a jogsértés (bűncselekmény) megállapításának feltételei jelentősen eltérnek. A gyűlöletbeszéd büntetőjogi és a közigazgatási jogi tilalma tehát részben párhuzamosan halad, de ez nem jelenti azt, hogy amely tartalom az egyik jogág szerint jogsértő, az a másik szerint is az lesz, és megfordítva: a jogsértés hiánya az egyik jogágban nem jelenti automatikusan a felelősség alóli mentesülést a másik szabályai alapján.” Ezzel a nyelvtanilag értelmezhetetlen fordulattal a hatóság világossá tette, hogy a korábbi, a büntetőjoginál szélesebb beavatkozást megvalósító gyakorlatán nem kíván változtatni.

A vizsgált közlés internetes megjelenése a hatósági döntéseket annyiban befolyásolja, hogy a hatóság a szankció mértékének megállapításánál figyelembe veszi az internetes megjelenés hosszú időtartamát, folyamatosságát. A Bayer-ügyben éppen ezért az internetes megjelenést szankcionálta nagyobb bírsággal. Azzal ugyanakkor nem foglalkozott még a gyakorlat, hogy a szankció kiszabása után is elérhető online tartalmakkal szemben indítható-e újabb eljárás. A Bayer-cikk a Magyar Hírlap honlapján jelenleg is elérhető, a megállapított jogsértés és a kiszabott szankció tényére való bármiféle utalás nélkül.

A Médiatanácsnak a médiatartalom ellenérzésére irányuló gyakorlatát általában is a visszafogott beavatkozás jellemzi. A gyűlöletkeltő közlésekkel szembeni fellépések a korábbi hatósági gyakorlathoz képest nem jelentik a sajtószabadság súlyosabb korlátozását, és valójában az azokban alkalmazott mérce sem bizonytalanabb a korábbi gyakorlat mércéjénél. A korábbi hatósági gyakorlathoz képest fontos visszalépés a célvizsgálatok elmaradása: a gyűlöletkeltő közlésekkel a hatóság kizárólag egyedi ügyek elbírálása során találkozik, de a rendelkezésére álló kapacitásokat nem használja arra, hogy vizsgálja és elemezze a nyilvánosság egészét meghatározó jelenségeket, például a gyűlöletkeltő közlések gyakoribbá válását.

A gyűlöletkeltő közlésekkel szembeni médiajogi eszközökből tehát nincs hiány, azok alkalmazására azonban a Kuruc.info esetében eddig mégsem került sor. Ez ugyan a médiatörvényeket védő szakmai és politikai állásfoglalások fényében meglepő, elsősorban mégis annak bizonyítéka, hogy nem érdemes, sőt nem alkotmányos újabb és újabb, immár a hálózati kommunikáció egész struktúráját veszélyeztető jogi eszközöket alkotni egy ezekkel meg nem oldható probléma kezelésére. A gyűlöletbeszéddel szembeni önálló médiajogi eszközökre és hatósági fenyegetésre nincs szükség, mert mindaz, ami szabályozási úton elérhető, hatékony jogalkalmazással elérhető a jogrendszer általános büntetőjogi, esetleg polgári jogi rendelkezéseivel is. A véleményszabadságot aránytalanul korlátozó szabályozási megoldások legnagyobb kockázata és a szabályozó legsúlyosabb veresége az lehet, hogy a Kuruc.info az Emberi Jogi Bíróság előtt pert nyert a magyar állam ellen a vélemény- és sajtószabadság sérelme miatt.

A tanulmány teljes terjedelemben a Fundamentum című folyóirat 2013/4. számában jelenik.