Már jócskán benne vagyunk a 2014-es parlamenti választási kampányban. A választási eljárás egészével azonban a kampányidőszak szabályai is jelentősen megváltoztak, amikor az Országgyűlés 2012. november 22-én elfogadta azt az új választási eljárási törvényt, amely mind a parlamenti, mind az önkormányzati, mind az európai parlamenti képviselők választásának eljárási rendjére vonatkozóan új szabályokat határozott meg. Lehóczki Zsófia összefoglalója.

Az új választási eljárási törvény a választási kampányidőszakot a szavazás napját megelőző ötvenedik naptól – a kampánycsend megszűnésével – a szavazás napján, annak befejezéséig számítja. Áder János 2014-ben az országgyűlési választásokat április 6-ra tűzte ki, így a kampány február 15-én hivatalosan is megkezdődött. Az új választási eljárási törvény kampányra vonatkozó szabályai felölelik a politikai reklámok és hirdetések, a plakátok, a választási gyűlések és a közvetlen megkeresés jogszerű formáit.

Politikai reklámok

A médiatörvény alapján politikai reklámot médiaszolgáltatásban a választási kampányidőszakon kívül nem lehet közzétenni, a kampányidőszakban pedig az új választási eljárási törvény rendelkezései az irányadók.

Azt azonban még közösen mondja meg a médiatörvény és az új választási eljárási törvény, mit értünk pontosan politikai reklám alatt. A definíció szerint kampányidőszakban a politikai reklám az az ellenérték fejében vagy a nélkül, reklámhoz hasonló módon közzétett műsorszám, amely valamely jelölő szervezet és független jelölt népszerűsítését szolgálja, annak támogatására ösztönöz, illetve annak nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsíti.

A médiahatóság nem vizsgálta, hogy a kormány rezsicsökkentést népszerűsítő, illetve a „Magyarország jobban teljesít” kampányfilmjei a médiatörvény rendelkezései alapján valóban társadalmi célú reklámnak és nem politikai reklámnak minősülnek-e, így a kampányidőszakban azok párhuzamosan futhatnak a hivatalos, politikainak is nevezett reklámokkal. A Fidesz üzeneteiből így a kampányban is legalább kétszer annyit kaphatunk, mint más jelölő szervezetéből. Itt nem is beszélve arról, hogy milyen problémákat vetett fel azzal a kormány, amikor ingyen átengedte a Fidesznek a „Magyarország jobban teljesít” vizuális megjelenésének és szlogenének választási kampányban való használatát.

Az új választási eljárási törvény rendelkezései előírnak általános elveket, amelyek mind a kereskedelmi, mind a közszolgálati csatornákra vonatkoznak. Bármely médiaszolgáltató köteles például egyenlő feltételek mellett közzétenni a jelöltet állító jelölő szervezetek és a független jelöltek politikai reklámjait. A kereskedelmi és közszolgálati szolgáltatók politikai reklámot csak és kizárólag ingyenesen tehetnek közzé. Az ingyenesség követelménye az egyik oka az idei csendes kampánynak.

Fontos az is, hogy ha több szervezet állít egy közös jelöltet, akkor a szervezetek csak együttesen jogosultak a politikai reklám megrendelésére, vagyis egy jelöltre nem juthat annyival több reklámidő, ahány szervezet áll mögötte.

A közszolgálati csatornákon megjelenő politikai reklámoknak számos speciális szabálynak is meg kell felelniük. A kampányidőszakban a pártlistát állító jelölő szervezetek politikai reklámjainak közzétételére összesen négyszázhetven perc van meghatározva az új választási eljárási törvényben, ezt az időtartamot az egyes pártlisták között, közszolgálati médiaszolgáltatóként egyenlő arányban kell felosztani.

A politikai reklámot a közszolgálati médiaszolgáltató a legnagyobb éves átlagos közönségaránnyal bíró médiaszolgáltatásában köteles közzétenni. Ennek megfelelően találkozhatunk politikai reklámmal a Kossuth Rádióban, az M1-en és a Duna TV-n is, naponta háromszor, a 6-8, 12-14 és 18-20 óra közötti idősávokban, megszakítás nélkül egymást követően, de változó megjelenési sorrendben.

A jelölő szervezet megjelölheti a napot és az idősávot, amelyben szeretné, ha a médiaszolgáltató közzétenné a politikai reklámját. A kérelem egy idősávban naponta csak egyszer és legfeljebb egyperces időtartamban lehetséges. A reklámot a jelölő szervezet a kért közzétételt megelőzően legalább két nappal köteles átadni a médiaszolgáltatónak.

Most, hogy már nagyjából tudjuk, mire számíthatunk a közszolgálattól, nézzük meg, hogyan járulnak hozzá az országos kereskedelmi csatornák – RTL Klub, TV2, Class FM – a kampányhoz, a demokratikus választást megelőző politikai párbeszéd egyik sarokpontját képező politikai reklámok közzétételéhez. A válasz röviden: sehogyan. És emiatt még őszintén fel sem lehet háborodni.

A legfőbb ok, amiért a kereskedelmi csatornák kimaradnak a politikai reklámozásból ugyanis az új választási eljárási törvénynek az a rendelkezése, amit már említettünk. A csatornák minden jelölő szervezetnek és független jelöltnek egyenlő feltételek mellett és ingyenesen lennének kötelesek adásidőt biztosítani. Aki tisztában van vele – és nem lehet kétségünk, hogy a törvényalkotók tisztában vannak vele -, hogyan működik a kereskedelmi médiumok üzleti modellje, vagy hallott már a nézettségi mutatók és a reklámidő értékesítésének összefüggéséről, az nem lepődött meg mikor kiderült, hogy egy szolgáltató sem regisztráltatta magát a Nemzeti Választási Bizottságnál azzal, hogy biztosítani kívánja a politikai reklámok közzétételének lehetőségét.

A törvényalkotók szándéka ezzel megvalósult: a közszolgálati médián kívül sehol sem jut el a választókhoz a politikai reklám. Így, ami az elektronikus médiát illeti, aki nem nézi, illetve hallgatja a Kossuth, a M1 és a Duna csatornákat, azoknak kimarad a kampány egyik jelentős része, vagyis kevesebb forrásból fognak arról értesülni, hogy választásokra készül az ország, kik lesznek a szereplők és azoknak milyen üzeneteik vannak. A szűkebb elérhetőségű, vagyis kevesebb politikai reklám azoknak kedvez, akiknek stabilabb a biztos szavazói bázisa és nem annyira fontos számukra a szavazók elérése, megnyerése.

Emellett, aki néz közszolgálati médiát, az tudja, hogy az M1 nem restell akár bármelyik híradójából öt perceket szánni arra, hogy Bokros Lajost lejárassa, vagy a Gyurcsány-kormány valamelyik „társadalomellenes” szakpolitikáján rugózzon. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy a rezsiharc és a jobban teljesítünk kampányok társadalmi célú reklámokként való kommunikálása ellen nem lép fel sem a médiahatóság, sem más, vagyis a politikai propaganda és politikai reklámok mellett jelenleg szabadon közzétehetők, akkor kijelenthetjük: igazán tisztességes és demokratikus a játszma.

Politikai hirdetések

Ami az offline és online sajtót illeti, azok az orgánumok, amelyek sajtótermékükben politikai hirdetést szerettek volna közölni, a választás kitűzését követő öt napon belül elküldték az Állami Számvevőszéknek a hirdetési szolgáltatásaik árjegyzékét. Nem mellesleg ez a kampányfinanszírozásnak az egyetlen érdemi átláthatósági szabálya. Idén összesen 793 sajtótermék, ebből 459 nyomtatott és 334 elektronikus jogosult politikai hirdetést közzétenni a kampány alatt.

Politikai hirdetésnek számít az ellenérték fejében közzétett, valamely jelölő szervezet vagy független jelölt népszerűsítését szolgáló vagy támogatására ösztönző, illetve azok nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsítő, sajtótermékben közzétett médiatartalom vagy filmszínházban közzétett audiovizuális tartalom. A sajtótermékben és a mozikban közzétett politikai hirdetésnek azonnal felismerhetőnek és más médiatartalmaktól jól megkülönböztethetőnek kell lennie.

Politikai plakátok

A kampányidőszakban a jelölő szervezetek és a jelöltek engedély és bejelentés nélkül készíthetnek plakátot, ami lehet bármilyen méretű és hordozón található választási falragasz, felirat, szórólap, vetített kép vagy embléma.

A plakátok elhelyezésével kapcsolatban is adódnak meglepetések. Az új választási eljárási törvény a kevés ésszerű korlátozáson kívül – pl. épületekre a tulajdonos, közterületre az önkormányzat hozzájárulásával helyezhető el plakát úgy, hogy az ne takarjon el másik politikai plakátot és károkozás nélkül eltávolítható legyen – szabaddá teszi a plakátok elhelyezését.

Ami újdonság, és szintén egy irányba mutat azzal a jogalkotói szándékkal, ami miatt az elektronikus médiában alig tapasztalható a kampány, az egy plusz kormányrendelet, amely további korlátozásokat vezet be. Mégpedig úgy, hogy olyan módon módosította a reklámtáblák, reklámhordozók és egyéb reklám célú berendezések közutak melletti elhelyezésének részletes szabályairól szóló kormányrendeletet, hogy annak hatálya kiterjedjen a politikai plakátokra is. A reklámhirdetésekre vonatkozó kormányrendelet – amely alá tartoznak tehát 2014-től a politikai plakátok is – tiltja többek között azt is, hogy reklámhordozót helyezzenek el villanyoszlopon, közút felett vagy lakott területen kívül autópálya, autóút és főútvonaltól számított 50-100 méteren belül.

Egyrészt ez a megoldás alkotmányosan vitatható, hiszen kormányrendeletben korlátoz alapjogot – a véleménynyilvánítás szabadságát -, másrészt viszont itt is tetten érhető az a visszás helyzet, hogy a kormány tetteit propagáló köztéri plakátok nem esnek a kormányrendelet hatálya alá. Tehát a rezsicsökkentésről akár az autópálya felüljárójára erősített hirdetésből is értesülhetünk, míg arról, hogy kit és miért válasszunk a Parlamentbe, arról nem.

Emellett fontos arról is szót ejteni, hogy a politikai plakátok elhelyezésének nincsenek olyan jól lefektett és átlátható kampányszabályai, mint a reklámoknak vagy a hirdetéseknek. Ennek köszönhetően egyrészről a pártok által megszerzett kampánytámogatási vagy más forrású pénzek ellenőrizhetetlenül folyhatnak bármelyik kültéri hirdető vállakozás zsebébe. Másrészről követhetetlen az is, hogy a jelölő szervezetek és jelöltek között érvényesül-e az esélyegyenlőség, vagyis hogy a kültéri hirdető ugyanazokkal a feltételekkel biztosít felületet minden jelölő szervezet és jelölt számára. A megállapodásokról, illetve az azokban foglaltak tisztességességéről, vagy épp tisztességtelenségéről nem rendelkezünk információval. A sokat vitatott kampányköltés egyik korrupciós gócpontja ezért éppen a politikai plakátok lehetnek.

Azokat a választópolgárokat tehát, akik pl. kizárólag kereskedelmi médiát fogyasztanak és csak autópályán közlekednek, nem biztos, hogy eléri a már javában dübörgő választási láz. Hacsak nem a moziban vagy a CÖF bohócos, politikainak nem számító plakátjairól.

Az új választási eljárási törvényt megalkotó és elfogadó kormánypárt céljai az új eljárással nyilvánvalók. Egyrészről igyekeztek szoros keretet szabni a választási kampánynak, beszűkítve az abban résztvevők jogszerű mozgásterét. Másrészről meghagyták maguknak a kiskapukat, amiken kibújhatnak a tisztességes megmérettetés alól. Ezeknek köszönhetően szó sincs arról, hogy egyenlő felek mérik össze erejüket a választópolgárok szimpátiájának elnyeréséért, sőt az is kétséges, hogy a választással kapcsolatos, közérdeklődésre számot tartó információk és politikai vélemények megfelelően szabadon hozzáférhetők a kampányidőszakban.