A Ténytár és a Mérték Médiaelemző Műhely közös kezdeményezésének célja a kirekesztés és a diszkrimináció elleni fellépés. A kirekesztés a kisebbségek, a társadalom egyes csoportjainak emberi minőségét kérdőjelezi meg azzal, hogy nem tekinti őket másokkal egyenlőnek. Ott pedig, ahol az emberek egyenlősége sérül, a demokrácia is sérül.

Mi úgy kívánunk tiltakozni a rasszizmus és a kirekesztés ellen, hogy az országgyűlési választási kampány ideje alatt kéthetente értékeltük a politikusok, az újságírók, a médiumok kirekesztő közléseit. Korábbi írásaink és a módszertan a Ténytáron olvasható. Az országgyűlési választás végén összegyűjtöttük, hogy a kampány időszaka alatt kik fogalmazták meg a legkirekesztőbb mondatokat. A következőkben a tíz legkirekesztőbb üzenetet értékeljük.

Az országgyűlési választások eredményeinek tükrében tűnik igazán félelmetesnek és veszélyesnek az a tíz politikai üzenet, amely a kampány időszaka alatt szerintünk a leginkább sértette mások méltóságát.

Félelemre az adhat okot, hogy a három kirekesztő üzenetet közlő párt – Jobbik, Fidesz, KDNP – közül a Jobbik növelni tudta a támogatottságát az előző választáshoz képest, és immár nem regionális, hanem országos pártként terjesztheti durva, kirekesztő üzeneteit. A korábbi és jelenlegi kormánypártok pedig ismételten kétharmados többséget szereztek az országgyűlésben. A kirekesztés politikai szerepe, elfogadottsága tehát úgy tűnik, ismét növekedett hazánkban.

Az üzenetek veszélyessége a tartalom rendszerezettségében rejlik. Az általunk összegyűjtött kirekesztő üzeneteknek két olyan közös jellemzője van, amely koherens rendszerré alakítja a látszólag különálló gondolatokat. Az egyik ilyen jellemző, hogy kik ellen szólnak az üzenetek. Az emberi méltóságot sértő megfogalmazások célpontjai ugyanis elsősorban a romák, másodsorban a szegények, a segélyezettek.

A másik közös jellemző pedig a kirekesztés módja, eszköze. A kirekesztés ugyanis mindig a romák és a szegények cselekedeteinek kriminalizálásával, az állami büntetőpolitika eszközeivel való fenyegetéssel történik. A kirekesztés célja a kisebbség megregulázása, a büntetések szigorítása, a klasszikus értelemben vett büntető igazságszolgáltatás alkalmazása. Láthatjuk tehát, hogy a rendszer készen áll; tudjuk, hogy kik ellen és mit kell tenni.

A kirekesztés alapja a demokratikus értékeknek, a jogállam alapelveinek tagadása, elutasítása. A kirekesztők nem fogadják el sem a jogegyenlőség elvét, azaz hogy az emberek a törvények előtt kisebbségi hovatartozásra tekintet nélkül egyelőek, sem azt, hogy minden ember egyenlő méltósággal rendelkezik.

A kirekesztők személye könnyen beazonosítható, az üzenetek abszolút többségét a kampány alatt a Jobbik politikusai fogalmazták meg. A kép azonban nem ennyire egyszerű, hiszen azt is látjuk, hogy az első tíz helyből kettőt közhatalom-gyakorlók, kormánypárti politikusok foglalnak el.

A Jobbik politikusai egyértelműen fogalmaznak, nem próbálják meg becsomagolni a kirekesztő üzenetet. Üzeneteik a roma kisebbség ellen szólnak, amit kívánnak, az pedig a szigorúbb büntetőjogi büntetések, a romák és csak a romák megrendszabályozása.Kirekesztésük durva és közvetlen, veszélyességét éppen a közvetlensége adja, azt mutatva a választópolgároknak, hogy a demokratikus rendszer alapját képező jogegyenlőség és egyenlő méltóság nem érték, azt bárki szabadon megsértheti.

A közhatalom-gyakorlóktól érkező üzenetek közvetettebb módon kirekesztőek. Az a tény, hogy közhatalom-gyakorló szájából hangzik el ilyen kijelenés az egyfelől legitimálja magát a kirekesztés jelenségét, másfelől pedig szalonképessé teszi a Jobbik politikusainak közvetlen és durva kirekesztő közléseit.

Lázár János szerint a bíróságoknak tudomásul kellene venniük a magyar valóságot, a magyar társadalom életviszonyait. A gondolat látszólag, hangsúlyozzuk, látszólag problémamentesnek tűnik, hiszen a hazai bíróságoknak nyilvánvalóan nem más társadalmak, hanem a hazai társadalom viszonyai között kell ítélkezniük, így azt kell figyelembe venniük. Amennyiben viszont az elsődleges tartalom mögé nézünk, látható válik, hogy Lázár János nem mást kérdőjelez meg, mint a jogegyenlőséget. Ha ugyanis a bíróságoknak nemcsak a törvényekre és az alkotmányos alapelvekre kell az ítélkezés során támaszkodnia, hanem a magyar valóságra is, akkor bármilyen ítéletet hozhatnak, amely szerintük tükrözi a valóságot.Akár halálbüntetést is kiszabhatnak bárkire, mert azt a társadalom többsége támogatja, vagy akár bizonyos kisebbségi csoportokra, a romákra súlyosabb büntetést szabhatnak ki, mint másra, mert a társadalom többsége így kívánja.

Egy demokratikus büntető igazságszolgáltatás azonban nem így működik, a bíróságoknak pártatlanul és függetlenül, a törvényeknek alárendelten kell ítélkezniük. Az a tény, hogy közhatalom-gyakorló szájából hangzik el kirekesztő gondolat már önmagában veszélyes, az pedig, hogy a gondolat a demokratikus rendszer egyik alappillére, az igazságszolgáltatás függetlenségének alapelvét vonja kétségbe, mondhatni kétségbeejtő.

Értékelésünket azzal a szomorú gondolattal zárjuk, hogy ugyan most csak az első tíz legkirekesztőbb üzenettel foglalkoztunk, de megállapításaink a kampány ideje alatt általunk összegyűjtött valamennyi kirekesztő megfogalmazásra, közlésre érvényesek.