A médiatörvény tervezett módosítása lényegében hatósági árassá teszi az RTL Klub és a TV2 műsorterjesztési megállapodásait. Nem kétséges, hogy a durva piaci beavatkozás az RTL Klub teljes ellehetetlenítését célozza, bár hatása túlmutat ezen. Urbán Ágnes írása.

A napokban robbant a hír, hogy az RTL Klub és a TV2 a tervekkel ellentétben nem válhat fizetőssé január 1-től, hanem egy benyújtott törvénymódosítás-tervezetnek megfelelően továbbra is ingyenes marad, illetve majd később egy hatósági díjképlet alapján lehet fizetős. Ennek a hírnek a lényegét valószínűleg nem sokan értik, hiszen a televíziós piacon működő üzleti modellek nem közismertek. Kormányzati szempontból pedig ennél hálásabb téma nincs is: a rezsicsökkentést lehet kombinálni a kereskedelmi televíziók megszokott kritizálásával, ez biztos eszköz a népszerűség további növeléséhez. Érdemes azonban egy kicsit alaposabban is átgondolni, hogy valójában miről van szó.

Az RTL Klub és a TV2 1997-ben országos kereskedelmi televízióként kezdett működni, analóg földfelszíni frekvencián sugározva műsorát (emellett csak az MTV egyes csatornája volt elérhető ezzel a technológiával). Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy bárhol az országban ingyenesen fogható volt ez a két csatorna, ehhez elég volt egy tető- vagy szobaantenna és persze egy tévékészülék. A két cég annak idején pályázaton szerezte meg ezt a jogosultságot és privilegizált helyzetükért cserébe műsorszolgáltatási díjat fizettek a magyar államnak. Az állam tehát bevételhez jutott, a nézők a korábbinál nagyobb műsorválasztékhoz, a két csatorna pedig jelentős reklámpiaci bevételre tett szert, hiszen népszerűségüknél és országos lefedettségüknél fogva hatékony hirdetési eszköznek bizonyultak.

A helyzet sokáig változatlan maradt, az egyetlen fejlemény az volt, hogy a kábeles és műholdas (később IPTV-s) terjesztés fejlődésének köszönhetően átalakult a televíziós piac. A szűk ingyenes választék helyett egyre többen választották a fizetős csomagokat: sokan megszerették a szakosodott csatornákat (pl. sport, film, hír és egyéb adókat), és azt is megértették a fogyasztók, hogy a korábbi évtizedek ingyenességével szemben ez a kibővült televíziós választék már fizetős modellben működik. Azt kevesen tudják, hogy a kábelszolgáltatók díjat fizettek a csatornák többségéért (és végeredményben ezt fizettük mi meg az előfizetésünkkel), de az RTL Klub és a TV2 nem jutott ilyen bevételhez, hiszen a műsoraik amúgy is ingyenesen elérhetőek voltak a földfelszíni platformon.

Ezekben az években a műsorterjesztési piacon kifejezetten erőssé vált a verseny, hiszen a magas kábeles lefedettség mellett vannak műholdas és IPTV szolgáltatók is, sőt évek óta a digitális földfelszíni platform is választható. Ahogy nőtt a műsorcsomagokra előfizető háztartások aránya és indultak az új csatornák (évek óta 100 körül van a magyar nyelven elérhető adók száma), úgy morzsolódott le az RTL Klub és a TV2 előnye. Míg 2000-ben még 67,3 százalék volt a két tévé együttes közönségaránya, tehát a tévézéssel töltött idő ekkora része jutott rájuk, addigra 2013-ban ez már 29,6 százalékra csökkent. Ebben nincs semmi meglepő, a csatornaszám növekedésével egyre többen választottak más műsorokat, mindenki megtalálta kedvenc műsortípusát és csatornáját.

Az igazi változás 2013 októberében történt, amikor az ún. digitális átállásnak köszönhetően megszűnt a műsorszórás az analóg frekvenciákon (az állam ezt a felszabadult frekvenciát a mobilszolgáltatóknak értékesítheti, a korábbinál magasabb bevételhez jutva). Az RTL Klub és a TV2 speciális helyzete megszűnt, legalábbis annak már nem volt technológiai oka. A logikus lépés az lett volna, ha ezzel egyidőben az üzleti modell is megváltozik: miután nincs ingyenes analóg földfelszíni műsorszórás, az RTL Klub és TV2 is ugyanolyan feltételekkel működhetne, mint bármely más csatorna, ezek is díjat kérhettek volna a kábeles (és persze műholdas, IPTV) szolgáltatóktól a tartalomért. A médiatörvény azonban 2014. december 31-ig fenntartotta a korábbi állapotot, előírva, hogy a két csatorna után, az átállás törvény szerinti határidejéig nem szedhető díj a terjesztőcégektől (2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról 207. § (6)).

A szakmában közismert volt, hogy a két kereskedelmi televízió készül a 2015-től kezdődő új időszakra és díjat kérne a műsorért. Nem nehéz kitalálni, hogy ezt a terjesztőcégek továbbhárították volna az előfizetőkre. Üzleti tárgyalások során dőlt volna el, hogy a terjesztőcégek mennyit fizetnek és milyen csomagba került volna az RTL Klub és TV2 műsora: klasszikusan olyan kérdésről van szó, amit a piacnak kellett volna megoldania. Nem állami feladat annak eldöntése, hogy két kereskedelmi csatorna, amely műsoridejének túlnyomó részében szórakoztató tartalmat kínál, milyen feltételekkel jut el a nézőkhöz. Az állami beavatkozáshoz ott van a közszolgálati televízió, elég, ha ez ingyenes. Elvileg ezeken a csatornákon kellene bemutatni az olyan műsorokat, amelyeket a kereskedelmi műsorszolgáltatók üzleti okokból nem készítenek el, holott a fogyasztók tájékozódása, kulturális tartalmakhoz való hozzájutása szempontjából mégis fontosak (most tekintsünk el annak elemzésétől, hogy a közszolgálati televízió ezt a feladatot milyen színvonalon oldja meg).

A kormányzat azonban úgy gondolja, hogy a kereskedelmi tévés piacon is aktívan be kell avatkoznia. Először a nyáron megszavazott reklámadóval nyúlt bele a piac működésébe, hiszen közismert, hogy az jelentősen torzította a versenyt: az RTL Klub fizeti a teljes magyarországi reklámadó több mint 80 százalékát, míg a TV2 egyelőre semmit. Az RTL Klub elszántnak mutatkozott, hogy itt marad Magyarországon. Ebben nyilvánvalóan annak is szerepe volt, hogy készült az üzleti modellváltásra és a terjesztőcégektől beszedett díjjal tervezte kompenzálni az elvesztett hirdetési bevételeket (a reklámadó és a terjesztési piacról szedhető díj kapcsolatáról már korábban is írtunk).

Azzal, hogy a reklámpiac mellett a műsorterjesztésbe is beavatkozik az állam, végképp rátette a kezét a kereskedelmi tévés piacra. Ebben a szektorban ugyanis két forrásból érkezhet a bevétel: egyrészt hirdetésből, másrészt az előfizetőktől (amit a terjesztőcégek szednek ugyan be, de ettől még a bevétel részben a műsorszolgáltatóké). Néhány hónap alatt a kereskedelmi televíziózás megszűnt valódi piacként működni, és ezeknek az intézkedéseknek a nagy vesztese az RTL Klub. A reklámadó terhe alól a kormányhoz közel álló TV2 mentesült; nem lenne meglepő, ha a műsorterjesztés díjfizetési képlete is úgy alakulna, hogy csak az RTL Klub járjon vele rosszul. Az intézkedés üzenete valamennyi piaci szereplő számára az, hogy bármi megtörténhet, hiszen ha a lényegében személyre szabott törvényalkotással a legnagyobb szereplő működése ellehetetleníthető, akkor senki nem érezheti magát biztonságban.

Érdekes lehet, hogy a Médiatanács mit gondol a javaslatról, hiszen a médiatörvény szerint feladatai közé tartozik, hogy “véleményt nyilvánít a médiával és a hírközléssel kapcsolatos jogszabályok tervezetéről”. (2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról 132. § e)). Némileg pikánssá teszi a helyzetet, hogy Koltay András, a Médiatanács tagja két évvel ezelőtt sokkal piacpártibb hangot ütött meg a Magyar Narancs hasábjain, amikor éppen a Mérték vezetőjével, Polyák Gáborral keveredtek nyilvános médiapolitikai vitába. “A szabályozás másik célja a médiapiac számára a megújulás lehetőségének biztosítása; ennek érdekében a reklámkorlátok is jelentősen lazultak, a tulajdoni korlátok is enyhültek, a fizetendő hatósági díjak is csökkentek (van, aki szerint ezek is valamilyen mutyi eredményei lehetnek, de vajon mi lett volna a helyes megoldás a piaci válság idején, az anyagi ellehetetlenítés?).” Vajon mi történhetett az elmúlt két évben, ha Koltay szerint az anyagi ellehetetlenítés már egyáltalán nem megy szembe a szabályozási célokkal?

Tulajdonképpen mindegy is, hogy a Médiatanács mit gondol, ma már senki nem hiszi, hogy a médiapiac átalakításában a kormányzatot érdekli a hatóság véleménye. A tervezetet Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter nyújtotta be és nem kétséges, hogy lesz politikai hozadéka, az intézkedés népszerű lesz a fogyasztók körében. Egyrészt mert sokan nem értik, csak azt látják, hogy valami ingyen lesz, és a kormány karakán módon fellép a külföldi befektetőkkel szemben. Másrészt az olyan kifejezések, mint piac, kiszámítható szabályozás, üzleti tervezés Magyarországon leginkább szitokszónak számítanak, ez csak valamifajta kapitalista vircsaft, aminek Kádár országában nincs helye. Már megjelentek az első lelkes internetes kommentek arról, hogy mennyire utálják ezeket a csatornákat, és így nem kár értük, tulajdonképpen az lenne a legjobb, ha megszűnnének. Talán Lázár János újra elmondja, hogy az RTL Klub elleni kormányzati fellépést lényegében legitimálja, hogy „nem lehet egy filmet normálisan végignézni, mert állandóan reklámot tesznek bele”. (Reméljük azóta Lázár János barátai már összedobtak egy HBO előfizetést a politikusnak, hogy reklámmentesen nézhessen filmeket.)

Természetesen nincs kőbe vésve, hogy a piaci modelleken nem lehet változtatni. Rajtunk, illetve választott politikusainkon múlik, hogy milyen gazdasági mechanizmusokkal működik az ország. Visszatérhetünk ahhoz az időszakhoz, amikor csak állami műsorszolgáltató működött, ki lehet űzni a külföldi műsorszolgáltatókat (lényegében mindegy, hogy ez adminisztratív vagy gazdasági eszközökkel történik), sőt, igény esetén a hétfői adásszünet is visszahozható. Az egyetlen rossz hír, hogy NDK-s esztrádműsorok már nem készülnek, pedig a közhangulat alapján igény lenne rá.